Istenem, teljesen megfeledkeztem a naplómról! Mikor megírtam az első bejegyzést, rögtön utána elraktam a ágy alá, és máig meg sem találtam. De sebaj!
A mai napon elérkezett az idő, hogy elmenjünk Londonba, az Abszol-útra, ahol megvesszük a tanszereket nekem és a bátyáimnak. Így történhetett meg az, hogy a felkelésemtől számított 6 perc múlva készen álltam az utazásra. Hopp-porral utaztunk. Ki kellett ejteni a hely nevét, ahova menni szerettünk volna, és elszórni a port. Nem volt túl nehéz, még nekem is sikerült.
Az út -mint általában ebben az időszakban- nyüzsgött a sok diáktól, akik a tanszereiket szerették volna megvásárolni. Anyu és apu eközben három listán próbált kiigazodni - merthogy mindhárom gyerekük más -más évfolyamra járt -, és megtalálni a megfelelő üzleteket. Először talárt varrattunk nekem anyuval, ezalatt apu elvitte a két fiút. Egyszerű, fekete darab volt, ez az előírás. Kértünk belőle hármat, ezután ugyan itt megvarrattuk a téli köpönyeget is. A szabó - köszönet képp a sok rendelés miatt - adott nekünk egy ajándék süveget. Picit nagy volt a fejemre, de azt mondták, majd belenövök.
-És addig nézzek úgy ki mind aki a diliházból szökött? - motyogtam, leginkább magamnak.
-Tankönyvek, könyvek... Lily, gyere! Fogd meg a kezem, kicsim. - szólított lágy, mégis tiszteletet parancsoló hangján. És valóban, az üzletben rengetegen voltak. Apuék is épp itt jártak. Erre akkor jöttem rá, mikor nekimentem Jamesnek. Gyorsan odavágott egy "bocsi"-t, aztán továbbállt. Eközben anyával nagy nehezen összegyűjtöttük az összes könyvet. Igazából nem tűntek túl érdekesnek, így, cím alapján, egyet kivéve.
Reskesh, Quentin: A sötét erők. Önvédelmi kalauz. Nagyon nem szeretem a sötétet. A gonosz azonban soha nem győzedelmeskedhet. Mégis, úgy érzem, jó, ha meg tudom védeni magamat.
Mialatt ezen gondolkodtam, hirtelen azon kaptam magamat, hogy nem tudom, hol vagyok. Igen, kicsit megszédültem, de ezen kívül nem történt semmi. A könyvesboltban voltam. De egyedül. Rajtam kívül senki nem volt ott. Gyorsan kiléptem az utcára, de nem láttam mást, mint egy elsuhanó, sötét árnyat a kihalt utcákon.
Ekkor hirtelen visszatértem a valóságba. Apa és a fiúk találtak rám, pont ott, ahol - ha jól gondolom - álmom utolsó pillanatában. Pislogtam néhányat nagy, zöld szemeimmel, majd felkeltem a földről.
-Mi történt, kicsim? - kérdezte apu.
-Ömm, semmi, apa, semmi. Azt hiszem elájultam a nagy tömegtől. - álltam elő egy elég frappáns kis válasszal. Magamban nagyon büszke voltam miatta, de úgy érzem, a nagy Harry Potter átlátott rajtam. Minden esetre nem kérdezősködött, aminek kifejezetten örülök.
Ezután tovább mentem, azzal a feltett szándékkal, hogy megkeressem anyát, a szemem azomban megötlött egy nagyon érdekes üzletnél. Korábban ez Olivander volt, azonban most egy másik férfi vette át a helyét. Beléptem a régi, zöld ajtón. A boltban pálcák milliói sorakoztak. Egy öreg úr sétálgatott a hatalmas polcok között, beléptemre azonban közelebb jött hozzám.
-Üdvözöllek leányom. Kit tisztelhetek benned? - kérdezte kedvesen.
- Lily Potter vagyok. - közöltem könnyedén. Igaz, hogy a teljes nevem Lily Luna Potter, de valahogy inkább a rövidebb alakját szeretem használni.
- Potter! Szóval egy újabb Potter! Na nézzük csak... - kezdte, és kihúzott egy dobozt a legelső polcról. Kinyitotta, és a kezembe nyomta a benne lévő pálcát.Cseresznyefa, 11 hüvelykes, sárkány-szívizomhúrral. - Suhints vele! Rajta! - ösztönzött, én pedig suhintottam. Ezzel eltörtem minden létező üveget a környéken, az ajtótól kezdve a vázáig.
-Ohh, azt hiszem ez nem lesz jó. - szólt, és elvette tőlem. Egy fél perc keresgélés után odaadott egy másik darabot. Ismét suhintottam, minek következtében felborult egy szekrény. Az úr ezt is elvitte, és némi keresgélés után adott egy másikat. 14 hüvelyk, magyal, főnixtoll maggal, ha jól emlékszem. Ahogy suhintottam vele, lelöktem egy másik dobozt a polcról.
-Ó, istenem... - szitkozódott magában az úr. Megfogta a dobozt, és épp visszarakta volna a helyére, mikor közbeszóltam.
-Elnézést, megpróbálhatom? - kérdeztem, a pálcára utalva.
-Ezt itt? Ömm, persze. 13 és fél hüvelyk, főnixtoll, tiszafa. - eme szavakat kimondva egy pillanatra láttam, hogy elbizonytalanodott, de érdeklődő pillantásomra a kezembe nyomta. Mielőtt suhintottam volna, valami olyasmit olvastam le a szájáról, hogy "kérlek, ne!", de nem vettem figyelembe. Megtettem a mozdulatot, és vártam a hatást. Semmi.
-Merlin szakállára! - jajjogott a vénember. -De hát nem tehetek semmit. A pálca kiválasztott, ez hát a tied. - mondta. Már épp kérdezni akartam, hogy mi olyan érdekes ebben a pálcában, mikor hirtelen anya lépett be az üzletbe.
-Lily! Jajj, de jó hogy megvagy! Máskor ne tűnj el! Látom, megvan a pálcád. Mennyi lesz? - kezdte vidáman, azonban látván az árus sötét tekintetét, a pálcára pillantott.
-13 és fél hüvelyk, főnixtoll maggal, tiszafa. - szólalt meg a bácsi, olyan hangon, mintha csak átkot sziszegne. Azt hiszem, anyu értette, mi olyan érdekes benne, mert aggodalmas tekintettel pillantott rám.
-Bizonyára csak véletlen egybeesés. - mentegetőzött, aztán gyorsan kifizette a pálcát, és továbbálltunk.
-Anyu, mi olyan különös a pálcámban? - kérdeztem tőle.
-Semmi, Lily, csak egy régi nagy varázslónak is ilyen pálcája volt, mint ez. Bizonyára véletlen. - simogatta meg a fejemet, jelezvén, ezzel lezárta az ügyet.
A nap további részében nem sok érdekes történt: megvettük az üstömet, a fiolákat, mérleget és teleszkópot. Az üst a II.-es méret. Ezt azért jegyeztem meg, mert a nő furán sziszegve ejtette, nagyjából így: kettesz. Mondjuk ezt nem tudom, miért írtam le, csak úgy eszembe jutott.
Hazafelé szintén Hopp-porral utaztunk, végül pedig fáradtan dőltem végig az ágyamon a kimerítő nap után, elővettem a naplómat, és leírtam mindezt. Jó éjszakát! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése