szeptember 2.
Íme, ez az első tanítási nap. Kezdetben eléggé felizgatott a dolog, kíváncsi vagyok, mi fog történni az órákon. Azért remélem szerzek néhány barátot!
Reggel fáradtan keltem ki az ágyból. Egy fekete hajú, kedves arcú lányka ébresztgetett. Valahonnan ismerős az arca, de nem rémlik, honnan.
- Lily! Szia, Kateline vagyok. Ébredj, mindjárt kezdődik a gyógynövénytan óra! - rázogatott finoman. Én még sóhajtottam egy utolsót, majd felkeltem, és kisétáltam a mosdóba. Megmostam az arcom, amitől egy kicsit felfrissültem, készen álltam a napra. Magamra öltöttem a fekete munkataláromat, és Kate-tel együtt leszaladtam a klubhelységbe, onnan a kúriába, végül az udvaron át éppen hogy beestem a gyógynövénytanra.
- Á, Miss Potter, Miss Longbotom! Ugye tudják, hogy édesapjaik sikerei miatt még nincsenek felhatalmazva a késésre! - finoman bólintottunk. - Reméltem is. - mondta elégedetten Mr. Neville Longbotom, a gyógynövénytan tanár. Pár másodpercen belül az egész osztály halkan felnevetett.
-Szóval, lássunk neki a tananyagnak. - kezdte. Mindenki érdeklődve figyelte. Először elmondott néhány alapszabályt, majd nekikezdtünk a gyakorlati teendőkhöz. Az volt a feladat, hogy mindenki nézzen ki magának egy növényt a kis kertből, melyben egyszerű, nem mérgező növények voltak. Én az édesgyökeret választottam, mert nagyon tetszik a levele. Ezután a tanár úr kiadta órai munkának, hogy írjunk le mindent, amit a növényről tudunk (a könyvtárban is kutakodhatunk), illetve házi feladatnak befejezni. Gyorsan lefirkantottam pár mondatot, majd úgy tettem mint aki nagyon gondolkodik, egészen óra végéig.
Következett a mágiatörténet. Ezt a tantárgyat Binns professzor tartja, és mindenki azt meséli, szörnyen unalmas. Nos, igazuk volt. Régi nagy varázslókról és boszorkányokról tanultunk, de a tanár annyit beszél és beszél, elkezdi mondani Lady Shingfield-et, majd áttér a régi varázslószokásokra... Azt hiszem, tényleg elaludtam.
A szünetet kint töltöttem az udvaron Kateline társaságában.
- Milyen óra jön? - kérdeztem tőle.
- Azt hiszem Sötét Varázslatok Kivédése. - mondta. Ez eszembe jutva elkezdtem keresgélni a pálcámat a talárom zsebében, de sehol nem találtam.
- Kate, nem láttad valahol a pálcámat. - kérdeztem kétségbe esve. Nem hagyhattam el már az első napon!
- Hé, ezt keresed, Potter? - kiáltotta Margaret Queen, az arcom előtt lóbálva a keresett tárgyat. Utána kaptam, de elhúzta a kezét.
- Csak ne olyan sebesen! Halálfaló vagy, igaz? - kérdezte csúfondárosan.
- Azonnal add vissza a pálcámat! - hangsúlyoztam külön minden egyes szót.
- Azt lesheted! - mondta, s azzal elfutni készült.
- Capitulatus! - szólalt meg mögöttem egy ismerős hang. Az ige kimondása után a pálcám kirepült a Mardekáros kezéből, én meg kapva az alkalmon odafutottam, felkaptam, és elmélyesztettem a talárom zsebében.
- Köszi Rose! - hálálkodtam az unokanővéremnek, aki pont időben érkezett.
- Nincs mit Lil! Na de siess, elkésel a következő órádról! - válaszolta, majd ő továbbállt, én pedig elindultam a SVK órámra.
A teremben már várt minket Johnson professzor, az idei évi tanárunk. Viszonylag magas volt, szürkés fehér hajú, körszakállas, szemüveges úr. Mint a legtöbb órán, ő is alapokkal kezdte: elmesélte, milyen veszélyes is ez a tantárgy, szóval pontosan követnünk kell az utasításait, stb, stb... Ezzel mint el a óra.
Vége is volt a napnak, mindenki visszatérhetett a hálókörletébe. Elkezdtem olvasgatni az órai tananyagokat, és eszembe jutott, hogy még be kéne fejezni a gyógynövénytan házi feladatot. Ekkor úgy döntöttem le megyek a könyvtárba. Katelin is csatlakozott hozzám, aki a mentáról akart bővebb anyagot gyűjteni.
Odalent épp a Háztartási gyógynövények c. könyvet olvasgattam, mikor fekete hajú barátnőm megszólalt.
- Lily, mi volt az az egész az udvaron? Miért gondolta az a Mardekáros lány, hogy halálfaló vagy? - kérdezte megszeppenve.
- Őszintén, nem tudom. Mindenki attól retten meg, mikor elmondom, a pálcám 13 és fél hüvelykes, tiszafa, főnixtoll maggal. Neked mondd ez valamit?
- Tényleg semmit. - felet őszintén. - De talán apu igen. Keressük meg! - mondta, s azzal a lendülettel elindultunk a gyógynövénytan terem felé.
- Apu! - kiáltotta Kate.
- Mr. Longbotom! - harsogtam én is.
- Igen? - kérdezett vissza a tanár úr, aki épp egy növényt vizsgált a tanterem végében.
- Mr. Longbotom! Azt szeretném kérdezni, hogy ön tudja-e esetleg, mi olyan különös a pálcámban. Mindenki megretten, mikor azt mondom, 13 és fél hüvelyk, tiszafa, főnixtoll maggal. - kezdtem. A tanár arca érdeklődő pillantást vetett rám, azonban láttam, hogy legbelül ő is félelmet érzett.
- Fogalmam sincs, lányom. Kérlek, fáradjatok vissza a klubhelyiségeitekbe. - mondta.
- Nem! - fellebbeztem. - Senki nem mondja el nekem az igazságot. Kérem! - fogtam könyörgőre. Mr. Longbotom arca megrándult egy kicsit, majd pár pillanat tanakodás után meghozta a döntését.
- Még beszélek erről az igazgatónővel.
- Köszönöm! - hálálkodtam, és visszatértem a szobámba, ahol aztán hosszasan beszélgettünk Katelinnel a pálcámról. Titkos összeesküvéseket szőttünk, találgattunk, vajon mi lelte a pálcámat. A kimerítő nap után aztán még gyorsan feljegyeztem mindent a naplómba, most viszont már nagyon fáradt vagyok, szóval jó éjt! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése